Sörözés

Pados Róbert Béla

Négy idős barát elmegy sörözni. A négy barát a következő: a Tunya, a Bajnok, a Második és a Harcművész. Egy olcsó sörözőbe mennek, nosztalgiából, fiatal korukban is ide jártak. Nincs pincér, a vendégek a pultnál kapják a sört, ők viszik ki az asztalokhoz.

Megérkeznek, és mindenki kikéri a saját sörét. A beszélgetés közben elfogy a sör. Már mindenkinek hiányzik. Valakinek el kellene menni a sörért. A Tunya, mint mindig lusta még megmozdulni is. A Bajnoknak derogál elmenni a sörért, egy bajnoknak „jár” ez. A Második tele van sértődöttséggel, én már eleget voltam háttérbe szorítva, most menjen más.

Mire mindenki végiggondolta, hogy ő miért nem mehet el a sörért, addigra a Harcművész már meg is hozta söröket. Nem aggasztották kérdések, problémák, nem mérlegelt, nem vívódott, természetesen cselekedett. Mint mindig. Természetesen. S az élet ily egyszerű. Neki. És nekünk?

Máriaremete, 2004.