Zazen

A zazen, a zen-ben alkalmazott ülőmeditáció, mely a szatorinak/kensónak, a megvilágosodott tudatállapot elérésének eszköze. A zen az indiai buddhizmusból gyökerezik. A hagyomány szerint kre:520-ban egy indai budhista szerzetes, Bodhidharma tette le a zen alapjait Kínában, és innen terjedt el Japánba, Koreába és Vietnámban, de különböző elnevezéseken, és a tanítás is sajátosan alakult,de alapelveiben azonos maradt. A zen, és a meditációjuk a Zazen a Japán út, mely a nem buddhisták körében is népszerűvé vált.

“Sok út van, a zen ezek közül az egyik. Egy út, amelyen keresztül megszabadulunk gondolataink zűrzavarától, a nyugatlanságtól, a folyamatos és nyugtalanító zsongástól, ami a tudatunkat terheli, egy út, amelyen keresztül eljuthatunk legmélyebb gyökereinkig, odáig, hogy megtudjuk, kik is vagyunk valójában, honnan jöttünk, hová megyünk. A zen gyakorlata során, tudatunk lecsendesítésén keresztül, a zűrzavaros gondolatok mgszűnésével választ kapunk ezekre a kérdésekre, jóllehet ez olyan tapasztalati válasz, amely nem foglalható szavakba.

Ezt a választ, amely nem foglalható szavakba, mindenkinek magának kell megkeresnie, és megtalálnia. Nincs más lehetőség. Ennek a válasznak a megtalálásához egy gyakorlat segít, amelynek neve zazen. A zen alapelve: "Tapasztaljátok meg magatok!"

 A zazen gyakorlására a legjobb testhelyzet a földön lótuszülésben való ülés, és mivel hosszú órákig is lehet tartani a testhelyzetet, ajánlatos vastag párnára ülni. A japán szó, melyet erre a testtartásra használnak, szó szerint úgy fordítható le, hogy ez egy olyan testhelyzet, melyben a talpak az ég felé fordulnak, és kibocsátják a chi energiát. Nem feltétlenül kell lótuszülésben végezni a zazent, a lényeg, hogy a test stabil legyen, a gerinc egyenes, hogy a chi akadálymentesen tudjon áramolni. Nyomjuk előre a derekunkat, így fejünket könnyű tartani, és olyan érzés lesz, mintha marinett bábuként lennénk felfüggesztve. Nyitott szemmel nézünk magunk elé, miközben a tandenünkre összpontosítunk. Ez a súlypontunk, amit 4cm-rel a köldök alatt és 2cm-rel befelé érezhetünka a hasunkban. A tandenre összpontosítva a felső test automatikusan ellazul, a hasat előrenyomjuk.

A kezek az ölünkben egymáson fekszenek, a hüvelykujjak összeérnek.

A végbél záróizmait kicsit össze kell szorítani, nem túlságosan, csak annyira, hogy a farokcsont alatti rész enyhén feszes legyen. Ez a kulcsa, hogy az egész test a feszesség érzetét keltse. Ha testedet sikerül a megfelelő módon beállítani, az feszes, s egyben ellazult lesz.  A következő lépés a légzés figyelése, miközben a tudat tartalmait kiürítjük a fejünkből. Ennek a módja a Szuszokán- mikor is az ember számolja kilégzését. ”Hakuin ezt tanítja: "A szuszokán a lehető legjobb módja annak, hogy eljuss a mély szamádi állapotába úgy, hogy közben kídet tandenedre összpontosítod."

: az az egyetemes erő, amely minden dolgot mozgat és összeköt. Az emberi testben életerőként nyilvánul meg. Ez az erő növelhető helyes táplálkozással, és különböző légzőgyakorlatokkal, mint például hasi légzés.

Szamádhi: az az állapot, amelyben az ember elfelejti saját nehézkességét, eggyé válik az idővel, hellyel, körülményeivel, eggyé válik azzal, amit csinál. Az az állapot, amelyben eggyé válunk a jelen pillanattal.

Kensó: megvilágosodás. Ráébredés valódi természetünkre. Még az egót megelőző állapot. Az egó olyan, mint a hullámok a víz felszínén. A buddha-természet pedig maga a víztömeg.

Koan: olyan ősi szavak, élmények, amelyek nem érthetők meg logika vagy ésszerű gondolatok útján. Akik a zent gyakorolják, arra használják, hogy feloldják a kettős gondolkodásmódot, ráébredjenek buddha-természetükre és megszabaduljanak egójuktól.” Híres mester paradox formájában kifejezett bölcsessége. Koanok nélkül is el lehet jutni a megvilágosodáshoz.

 A középpontunk észlelése, a stabilitás átélése egy kitágult tudatállapotot eredményez. Ami úgy működik, mint egy tükör, ami a valóságot tükrözi vissza;ítélkezés, vélemény nélkül.  Alapvetően a felnőtt ember képtelen a valóságot látni. Ez a tiszta tükörtudat a csecsemő tudathoz hasonló, ahhoz a tudathoz, ami mindent egy egységként szemlél, nincsenek elvárásai, mentes a félelmektől, nem tervez előre, nem gondol arra, hogy mi van, ha megölik. A reakcióit a pillanat határozza meg. Spontán reagál, nem tervezi el előre, hogy mit fog tenni, akkor, ha... Tudatára nem rakódik az elvárásoknak a rétege. Nem arról van szó, hogy nem fontos a társadalomból megszerezhető tudás és bölcsesség, de az igazi bölcsességhez a valóság megismeréséhez szükség ven ennek a csecsemő tudnatnak nevezett képességnek a visszaszerzésére. “Ahhoz, hogy megismerjük eredeti tudatunkat, teljesen el kell engedni mindazt, ami felgyülemlett benne. “

 A nagyszerű zen mester, Rinzai zenji, aki a IX. században élt Kínában, azt írja, hogy olyan ez a tudat, mint egy csecsemő arca, melyet háromezer méter hosszú ősz haj teker körbe. Rinzai hasonlata egy olyan személyt ábrázol, aki egy csecsemő egyszerűségét és tiszta tudatát testesíti meg, ugyanakkor mély tapasztalatokkal rendelkezik a társadalomról. Olyasvalaki ő, aki közvetlenül érzékeli a dolgokat, felelősségtudattal rendelkezik, aki eleget látott az életből ahhoz, hogy tudja, mennyire fontos a felelősségvállalás.

 “Amikor megismerjük a kitisztult tudatot, mely lehetővé teszi, hogy közvetlenül érzékeljük a dolgokat, és mindent úgy fogadjunk be, amilyen az valójában. Amikor megtaláljuk a cetrumunkat, akkor képesek vagyunk látni, hogy mit kell éppen tenni, és meg is tudjuk azt tenni. Ez azonban nem olyan, mint mikor egy tükör előtt állunk és mindent meglátunk benne. Ellenkezőleg, azt jelenti, hogy mindent közvetlenül észlelünk. Az összes szituációban képesek vagyunk felismerni, hogy miként lehet a legjobban viszonyulni minden pillanathoz és személyhez. “

 

Értékelés

 

Tehát, egy olyan képességről van szó, aminek megszerzését a zen kitűzte célul, amit már eredendően birtokoltunk, majd elveszítettük. Mindannyian. Ezért ez egy mindenkit érintő téma. De miért is veszítettük el a tudatosság képességét?

Képzeljünk el egy csecsemőt, vagy akár magunkat csecsemőként. Semmit nem tud a világról. Minden új neki, ami körbeveszi, nincsenek előzetes tapasztalatai, emiatt nincsenek elvárásai a történésekre, a dolgokra. A környezetét ezért a teljes valóságában érzékeli. Fontos, hogy nincsenek szavai a dolgokra, ezért ahhoz, hogy megértse a körülményeket, nagyon élénk figyelemre van szüksége. Az új és új jelenségeket produkáló világ állandó mozgásban tartja a gyermek figyelmét, és érdekes módon egységében szemléli a dolgokat, igazából öntudata sincsen. Aztán mi történik?

Hamarosan a csecsemő megtanulja elkülöníteni az egyet a kettőtől, engem a tégedtől, enyémet a tiédtől. Miután kialakul az énfogalom, fontossá válik a birtoklás és a társadalom szabályaihoz való igazodás. Az ember elkezd kötődni, a temérdek információ áradatból minden lenyomatot hagy benne, fogalmakban kezd gondolkodni. A fogalmi gondolkodás hozzájárul a valóságtól való távolodáshoz, mert a szavak, fogalmak nem adják vissza a dolgok eredeti jelentését. Miért asztal az asztal? Mert csak. Fix elképzelések alakulnak ki a dolgokról, ami “szükségtelenné” teszi a pillanat megfigyelését, és mert tudjuk, hogy az asztal az asztal, a fa az fa a virág az virág, a végén minden mellett csak elmegyünk, anélkül, hogy valójában észrevennénk, mert csak egy asztal... Ugyanis az elvárásainknak megfelelően észleljük őket. Gyakorlatilag a fogalmak bekorlátozzák az észlelését, eltávolít a valóságtól. Felnőtt korra már rég elfelejtettünk az itt és mostban élni...

Tehát a tükörtudatunk elvesztését a társadalomba szocializálódásnak köszönhetjük. Ugyanakkor mégsem tekintjük a tanulatlan csecsemőt egy megvilágosult mesternek, és az ideális állapot megtestesítőjének. Mert neki nincs múltja, megvilágosodás pedig csak akkor létezhet, ha  előtte létezett a sötétség, ha azt legyőztük, megértettük a számszára működését, és újra tudjuk az Egészet látni, a világot a maga teljességében.

 

Mire is tanít akkor a zen? Hogy az élet nagy kérdéseire a választ a jelen pillanatban kapjuk, nem a jól megmagyarázott ok-okozati összefüggésekben, vagy bölcsletekben, mert amit szavakba tudunk önteni, az már rég nem a valóságot tükrözi vissza. Ennek módja minden pillanat megélése, a jelenben. A gondolatok elengedése arre szolgál, hogy a jelenbe tudjuk kerülni (a múltból, vagy jövőből, ki hol szeret álmodozni),és a pillanatnak megfelelően cselekedni.

Itt el is jutottam ahhoz a részhez, ami arra ad választ, hogy miért a zen szellemiség áll a harcművészetek mögött. Leegyszerűsítve a dolgot: ha a dojo-ban, vagy akár valódi önvédelmi szituációban egy pillanatra is elkezdesz azon gondolkodni, hogy „hogy is van az a technika? Mi jön most?” tehát ha elveszíted a jelenléted, akkor kapsz egy óriási ütést, és pillanatok alatt a földön vagy, de legalábbis jelentős hátrányba kerülhetsz. Ezért tanuljuk azt, hogy „ne gondolkozz, hanem csináld!“, ugyanúgy, ahogy a zen-ben is.

“A zazenben nem próbáljuk megérteni ezt a pompás, tükörszerű tudatot, hanem megpróbáljuk megvalósítani anélkül, hogy bármit is megterveznénk előre. “

Nem sokmindenre mennénk, ha kitalálnánk sorba, hogy mit fogunk csinálni az ellenféllel, mert a küzdelemben, lehet, hogy másként fog reagálni, mint ahogy elterveztük. Mindig a pillanatban kell lennünk ahhoz, hogy a szituációnak megfelelően tudjunk reagálni.

A stabilitásunk, egyensúlyúnk megőrzése is ugyanúgy fontos szerepet tölt be a harcművészet gyakorlásában, akárcsak a zen-ben.

Tanulság: Ajánlatos lenne a mai kor -kétségtelenül nem csak hasznos információkat közvetítő tömegtájékoztató eszközei előtt felnőtt- felnőttjeinek és gyerekeinek megtapasztalnia ezt a kitisztult tudatállapotot, legalább időnként, egy kicsit... akár a harcművészet keretében.

 


Készítette:

Gerhes Mónika

2009.11.05.

 

Források:

http://zazen.hu/

http://hu.wikipedia.org/wiki/Zen

saját kútfő