Talán még nem késő

A munkahelyi elfoglaltságom és a családi körülményeim miatt a rendszeres sportolás – a barátaimmal együtt 8 évvel ezelőtt elkezdett heti egyszeri futást kivéve – eddig kimaradt az életemből. Az elmúlt évben állásnélkülivé váltam, és egyelőre úgy tűnik, hogy 58 évesen az is maradok. A mozgásigényem korábban is megvolt, de most időm is lett hozzá. Olyan sportot kerestem, amit idősebb korban is el lehet kezdeni, és ahol segítséget, irányítást is kaphatok az edzésekhez. Tanulni és mozogni szerettem volna.

Dr. Pados Róbert életútja és egyénisége felkeltette bennem a kíváncsiságot az általa magas szinten gyakorolt sportág iránt. Az elhatározás tetté érett, amikor nem elutasítást, hanem bíztatást kaptam a Mestertől. Ilyen előzmények után jelentem meg 2011. február 25-én 16 órakor az első Judo edzésen a II. kerületi Móricz Zsigmond Gimnázium egyik tornatermében.

Számomra minden új volt, de élveztem a mozgást, a hangulatot, és igyekeztem (bár nem mindig sikerült) elvégezni a gyakorlatokat. Rögtön éreztem, hogy az edzettségi állapotom nem megfelelő, de azt is láttam, hogy többet kibírok, mint gondoltam. A különböző övfokozatokkal rendelkező fiatalok erőnléte, ügyessége és fegyelmezettsége is bíztatást adott. Az edzést követő második napon éreztem igazán, hogy szinte minden izmom fáj. Szerencsére a következő edzésig volt időm regenerálódni.

Most már túljutottam az ötödik foglalkozáson, de még mindig szükségem van néhány nap pihenőre ahhoz, hogy készen álljak az újabb megpróbáltatásokra. Az is segíti a „gyógyulásomat”, hogy az egyes edzéseken más-más gyakorlatok kapnak hangsúlyt.

Most éppen fáj a derekam, de még mindig megvan bennem az elhatározás, hogy folytatom az edzéseket. Remélem, hogy fizikailag is bírni fogom a gyűrődést. A csapathoz való tartozásomat is szerettem volna kifejezni azzal, hogy beszereztem egy Judo ruhát.

Nagyon igaz az a mondás, hogy minél több ismeretre teszünk szert, annál inkább érzékeljük, hogy milyen keveset tudunk. Most látom, hogy az életben is fontos alapvető dolgokat sem tanultam meg korábban. Például a stabil állást, a biztonságos esést, a megfelelő levegővételt, a gyors fordulást.

Saját tapasztalatom alapján állíthatom, hogy ez a sport még számomra is testi és lelki épülést jelent. Többszörösen igaz lehet ez a fiatalok számára.

Budapest, 2011. március 14.

Diósi József
(kezdő)

Comments