Shomen

Shomen

Egy arckép a dojoban, egy zászló, vagy egy, az oltár szóhoz közelebb álló megjelenési forma; mind ugyanazt a funkciót szolgálja: vedd észre, hogy most nem egy olyan helyen vagy, mint általában, és ezzel együtt, nem is ugyanolyan dolgokat fogsz végrehajtani, mint máskor. A meghajlás (shomen ni rei!) nem pusztán egy tárgy irányába történik; meghajolunk azon emberek teljesítménye, munkája, életfilozófiája előtt, akik létrehozták, és fenntartották a folyamatot, aminek mi is részesévé válhatunk.  Hiszen e nélkül nem lenne lehetőségünk fejleszteni önmagunkat, és új szintre emelkedni a gyakorlás által. A forrásanyagok melyeket gyűjtöttem, lefordítják a shomen szót, de a puszta technikai jelentésnél többet nem „mesélnek el”.

A shomen egy objektum marad mindaddig, amíg nem gyakorol annyit az ember, hogy rájöjjön, mélyebb jelentése is van. Alapító… összegyűjt, és komplex egésszé alakít apró részleteket, melyek egésze többé válik a részek összességénél. Ez az igazi fejlődés, az a pozitívum, ami kiemeli az adott mestert a többiek közül, ha a shomen szó egy személlyel kapcsolatban merül fel. Ezt gondoljuk, hiszen nem voltunk ott, nem tudhatjuk, valójában milyen ember volt az illető. Egy biztos, hogy alkotott valami igazán maradandót. Mellyel jobbá tette sokak életét, utat mutatott, és, nyersen fogalmazva, eszközt adott az önmagukat fejleszteni vágyók kezébe. Egyedül az ismeretlenben elindulni, és egy homályos célt elérni nem lehet, ám ha van vezérfonál, sőt ösvény (még ha nem is egy kikövezett út… olyan sehol nincs), akkor már bele lehet kezdeni… ez is a shomen.

 Függetlenül attól, hogy fizikai formában jelen a gyakorlás folyamán a dojoban (vagy ha nem szó szerinti értelmeben vett dojoban (edzőhelyiség) gyakorlunk, hanem egy erdőben, réten) vagy nincs, a shomen jelen van. Hiszen nem kell ahhoz egy fizikai formájában megjelennie, hogy tudjuk, több puszta tárgyaknál, vagy az alapító nagymester személyénél. Az adott stílus szellemiségét jelenti, olyan elveket, irányokat, melyeket érdemes követni, mert pozitív irányba vezetnek, segítenek abban, hogy ne csak az edzéseken, hanem a dojon kívül, az életben is fejlődjünk, és előrébb jussunk.  Ezzel együtt olyan emberi tulajdonságokat is megtestesít, amelyek meg kell, hogy legyenek, vagy ki kell, hogy alakuljanak (idővel) abban, aki  hozzá akar járulni ahhoz, hogy ez a folyó „folytatódjon”, ne apadjon el. Ez egyrészt könnyű, mivel jó esetben a mesterek, akik tanítanak, magukon viselik ezeket a jellemzőket, úgy, ahogy az ő mestereik is, és így tovább, egészen addig a személyig, akit egy stílus megalapítójának tekintünk. Másrészt nehéz, hiszen az útra senki nem lép rá helyettünk, és nem is fog senki helyettünk megpróbálni előre haladni rajta. De ha kitartóak vagyunk és megtesszük a haladásért, saját fejlődésünkért, ami szükséges, akkor előrébb juthatunk… mivel ez a dolog nem egy kőbe vésett és szigorúan definált „valami” ezért ha elkövettünk mindent, amit lehetett, és egy olyan utat jártunk be, amely méltó egy értékes emberhez…

 (Még akkor is ha testi, és szellemi adottságaink nem érik el pontosan azt a szintet, amit a külvilág igazán kiemelkedőnek tart, akkor is tehetünk úgy és annyit önmagunkért (és közben természetesen másokért, hiszen nem csak egyedül gyakorol az ember, főleg judot nem), hogy az boldogabb emberré formál minket és másokat is. És végső soron ez a lényeg, ez a cél az, amit ha elérünk…)

 …akkor egy kicsit mi is shomen leszünk.

Takács Attila

Budapest

2009. ősz

Források gyűjteménye:

„A régi dojokban, az elülső falon ( shomen ) volt egy kis ládika ( kamiza ). Ez a tisztelet, megbecsülés és elismerés helyszíne. Sok hagyományos dojoban a stílus alapító képe lóg azon a helyen. A shintoizmusban a shomen egyfajta oltár, amit shinzennek ( " az isten helye" ) vagy kamizának ( " az istennek székhelye" ) neveznek.”
http://www.kudo-daidojuku.hu/index.php?page=dojo,

„Shomen typically contains kamiza - an area for a shintō shrine and other artifacts.”
http://wikimartialarts.org/main/index.php/Dojo

„A dojónak ezt az oldalát shomen-nek (elülső oldal) is nevezik.
-Kodokan Judo

„Ha a judoról beszélünk, Jigoro Kanóról beszélünk”
-Kodokan Judo, Előszó