Bambusz és víz

Bambusz

Nem jellemezném bővebben a bambuszt, mint növényt, kiemelném viszont egy tulajdonságát: a bambusz rendkívül szívós. Ha úgy küzdök, mint a bambusz, kitartó vagyok; nem törekszem gyors és látványos eredményre. Megfontoltan harcolok, de elérem a célom. Kemény vagyok, de rugalmas.

Alkalmazkodom a környezetemhez, de mindenhol megőrzöm a saját szellemem, önmagam maradok. Mindig képes vagyok a fejlődésre. A harc közben is tanulok az ellenféltől: fölmérem a stílusát, ebből következtethetek a jellemére is. Tudom, hol támadhatom eredményesen, mi a gyengéje.

Bár igyekszem független maradni, nem vagyok befelé forduló. Új élményeket, helyzeteket tapasztalok. Így növekszik a tudásom, így fejlődöm.

Ha bambusz vagyok, okosan küzdök.

 

 

Víz

A víz minden élet alapfeltétele. Mindenhol ott van. Bárhol támadhat, bármilyen formában. Nekem is így kell küzdenem, ha úgy küzdök, mint a víz. Változatosnak kell lennem, sokszínűnek. A harcban nem hagyom, hogy az ellenfél kiismerjen, mindig új arcomat mutatom. Kiszámíthatatlan vagyok. Tapasztalataimat, ismereteimet elraktározom magamban, hogy a megfelelő pillanatban tudjam, miként kell viselkednem. Ha kell, kemény vagyok, mint a jég: szilárdan állok a lábamon. Erővel támadok, határozottan. Ha kell, az ellenfél szerint alakítom saját támadásaimat, stílusomat: hozzá igazodom, akárcsak a víz. Észre sem veszi, máris felülkerekedtem rajta. Ha kell, láthatatlanná válok. Csendben figyelek, és hagyom, hogy az ellenfél kezdeményezzen. Kifárasztom, azután lecsapok. Csak egyszer. Gyorsan, tűpontosan.

Ha víz vagyok, mindig máshogy küzdök.


Egy tanítvány