Tetteink

Pados Róbert Béla

 

Az emberek nagy része önállóan nem tesz semmit.  A dolgok csak megtörtének velük.  Hagyják, hogy más mondja meg, mikor mit kell tenni.  Nekik nagy segítség, ha feladatokat kapnak és számon is kérik azokat.  Ellenkező esetben csak vegetálnak.

A néhány ember önállóan teszi a dolgát, tudja, hogy feladatai, dolgai vannak.  Mivel a feladatok száma végtelen sok, így szelektálnak.  A szelekció szempontjai szerint további három csoport alakul ki. 

Az egyik egyre kevesebb dologgal foglakozik, de egyre mélyebben.  Végezetül eljutnak a végső szintre, annyira leszűkítik a területüket, hogy már mindent tudnak a semmiről. 

A másik csoport pont ellenkezőleg: egyre több és több dologgal foglakozik, annyira szétaprózódik, hogy végül már szinte semmit sem tud, de azt mindenről. 

A harmadik csoport megpróbál folyamatosan lavírozni a feladatok és ismeretek száma és a megismerés mélysége között.  Sok dologgal foglalkozik, de változó mélységben, intenzitással.  Megpróbál egy ideális kompromisszumot elérni.  Akkor is megfelelően teszi a dolgát, ha nem kap kívülről, vagy felülről utasításokat.  Ha mégis kapja ezeket, akkor mérlegel és ennek megfelelően cselekszik.  Mivel meglehetősen öntörvényű, sok hatással nincs rá a külső befolyásolási kísérlet.  Amit magától meg akar tenni, azt úgy is megteszi, vagy általában már meg is tette, amire a külső hatás eléri.  Amit nem akar megtenni, azt nem is teszi és arra egyéb dolgai miatt amúgy sem képes.

 Szubjektív zárszó: Mit tettem az elmúlt két hétben?  Tettem a dolgomat, ahogy ezt megelőzően is.  Amit meg akartam tenni, azt megtettem, amit régebben akartam megtenni, azt már régen megettem, amit nem, azt most sem akarom megtenni.  Dolgoztam és gyakoroltam annyit, amennyit tudtam és akartam.

 

Talán érthető, hogy mit akartam írni, ha mégsem: tedd, amit tenned kell!

 

 Máriaremete, 2011. április 9.