Sörözés

Pados Róbert Béla


Négy idős barát elmegy sörözni.  A négy barát a következő: a Tunya, a Bajnok, a Második és a Harcművész.  Egy olcsó sörözőbe mennek, nosztalgiából, fiatal korukban is ide jártak.  Nincs pincér, a vendégek a pultnál kapják a sört, ők viszik ki az asztalokhoz.

Megérkeznek, és mindenki kikéri a saját sörét.  A beszélgetés közben elfogy a sör.  Már mindenkinek hiányzik.  Valakinek el kellene menni a sörért.  A Tunya, mint mindig lusta még megmozdulni is.  A Bajnoknak derogál elmenni a sörért, egy bajnoknak „jár” ez.  A Második tele van sértődöttséggel, én már eleget voltam háttérbe szorítva, most menjen más. 

Mire mindenki végiggondolta, hogy ő miért nem mehet el a sörért, addigra a Harcművész már meg is hozta söröket.  Nem aggasztották kérdések, problémák, nem mérlegelt, nem vívódott, természetesen cselekedett.  Mint mindig.  Természetesen.  S az élet ily egyszerű.  Neki.  És nekünk?


 Máriaremete, 2004.