Öntudat

Pados Róbert Béla                                                 

          Az ember megszületik.  Még semmit sem tud.  Mozog, eszik, iszik, lélegzik, ürít.  Még mindig semmit nem tud, de már észleli a környezetét, és el tudja dönteni, hogy jól vagy rosszul érzi-e magát.  Lassan felfedezi saját magát, a környezetét.

Kialakulnak bizonyos működési reflexek, megtanul ösztönösen néhány dolgot.  Egyre többet próbálgat, ami bejön azt megtanulja alkalmazni, használni, sőt visszaélni vele.  Ami nem működik, azt elhagyja, nem próbálkozik vele. 

Lassan minden cselekedete tudatossá válik.  Tudja, hogy mit miért tesz.  A család jól-rosszul erre-arra terelgeti, jönnek a jó vagy rossz visszajelzések.  Már mindent tud. 

Bekerül az iskolába, közösségekbe, különböző, egymásnak ellentmondó visszajelzéseket kap.  Már nem tud mindent.  Tanul taktikázni, jó pofát vágni, csalni, hazudni.  Újra kezd minden működni.  Nem mindent ért, sok minden zavaros, tisztázatlan.  A tudata rájön, hogy csak önmagában bízhat.  Állandóan tudatosan próbál cselekedni.  Sok problémát megold, néhányat nem.  Egyre inkább kategóriákban, sémákban gondolkodik.  Lassú, de a hétköznapi dolgokban működő tudatot alakít ki.

Sok embernél itt van a történetnek vége…

Másoknál a tudatosság csökken, több ösztönös választ ad az új kihívásokra.  Hagyja, hogy a tudata tudatosság nélkül cselekedjen.  Egyre kevesebb problémával találkozik, mivel a tudata tudatosság nélkül is megtalálja a megoldást.

A tudata lassan öntudatra ébred.  Ezeknél az embereknél nem itt van a történetnek vége, hanem itt kezdődik…


  2002. május 17.